A “Királyok ösvénye” Spanyolországban található, kb 3 km hosszú. Nevét 1921-ben kapta, mikor XIII. Alfonz király sétált át rajta – hogy felavassa a Conde Del Guadalhorce gátat – akkor még biztonságosan. Andalúziától nem messze köti össze az út a két vízi erőművet, gyors átjárást biztosítva az azokat üzemeltető munkásoknak. Az ösvény átlagosan egy méter széles és két-háromszáz méter magasban vezet a sziklafalakon. Mára sajnos leamortizálódott, sok helyen nincs már szinte semmi, amire lépni lehet, itt általában biztosító kötél segíti az arra közlekedő “őrülteket”. Mivel korábban már többen meghaltak itt, a területet lezárták a spanyol hatóságok, de ahogy látjátok, ez nem mindenkit tart vissza, viszont akit elkapnak, súlyos pénzeket fizethet a túráért.

Read the rest of this entry »

Danny legújabb, de már annyira nem új rövidfilmje, ami követi őt a hazaúton Edinburghből vissza szülővárosába Dunveganbe, Skye szigetén. Ez nagy valószínűséggel a valaha elkészített legjobb street bike videó, ha egy kicsit is érdekel a kétkerekűek világa, tátott szájjal fogsz nézni. ;)

Read the rest of this entry »

Profi műhely, jó alapanyagok, hozzáértő ember => gyönyörű bicaj. A vázépítés folyamatát látjátok a videóban lépésről lépésre. Tudnám én is csinálni ezt a melót a mostani helyett, és azt hiszem, vagytok még így egy páran. :)
Read the rest of this entry »

Egyik best videóm youtube-ról, a dupla előre szaltóval, meg a kerekes székes hátra szaltóval… Borsózik a hátam. Maximális tisztelet a srácoknak. Sajnos hozzánk sosem látogattak el, s valószínűsítem, nem is fognak.
Read the rest of this entry »

Aki nem ismerné fel a helyet a neve alapján, ne csodálkozzon. Még valamikor több mint tíz évvel ez előtt nevezték el így a majd meglátjátok hol levő erdőt a szüleim, mert a gyönyörűen zöld bársonyos fű és a benne termő gombák mesébe illővé varázsolták az erdőket.

Odaút az erdő mellett

A leírást az Anna-hegy bejáratától kezdem, talán így a legkönnyebb megközelíteni mindenkinek. Innen indulva dél felé kell menni egy keveset a vásártér bejáratáig, ahol lefordulunk balra, hogy a vasutat követve kb. 600m után a domb tetején keresztezzük azt. Itt egy kis lejtő, majd jobbra kell menni az erdős rész mellett. Ez nyáron, mikor a traktorok porrá őrlik a földet, rettentően mélyen homokos, amiben nagyon nehéz tekerni, de hálisten nem hosszú ez a rész. Innentől tulajdonképp egyenesen kell menni majd másfél km-t.

Ezen a szakaszon először beér az ember az erdőbe, s rögtön a bejáratnál, ha épp nyár van, finom szilvát lehet találni a bal oldalon, mindenképp érdemes megkóstolni.

Szilva balra ;)

Tovább haladva lesz narancseper, ami jópofa, de nem tudom mire lehet használni, meg szőlő megint a bal oldalt, aztán elfogynak az erdők, már csak egy-egy sor fa marad a két oldalt, itt gyakran látni őzeket, én is összefutottam néhánnyal, de a remek fényképezőgépnek hála, képzeljétek oda őket a képre. :)

Őzek sokan

Ha vége az útnak, balra érdemes folytatni (lövésem nincs mi van jobbra : ).

Éles balos

Egy rövid szakaszon átér az ember egy fenyvesbe, ahol ha szerencse vár, akkor van sok lila pereszke, amiből nagyon finom dolgokat lehet varázsolni. Korábban voltak itt kiásva rókavárak, de azóta sok idő eltelt, a természet is betemette már korábban is nagyrészt, most pedig akácost telepítettek ide.

Átvezető

Nagyon jó a levegő, gyönyörű fű borítja a földet, persze nem most, de majd idővel előbújik. Ha családdal megyünk, egy kicsit szét lehet engedni a gyerekeket, ez az egyik legszebb része az erdőknek, itt található maga a “Mese” erdő is. A fenyvessel szemben az erdő nem fenyőkkel kezdődik, hanem különböző lombos fákkal pl: szerecsendió, akác. Ha bemegyünk közéjük, s haladunk a fenyők és lombhullatók között, mintegy 200 métert, keskeny füves tisztást találunk fölé hajló fákkal. Itt kezdődik a meseerdő s tart addig, amíg szépnek látod.

Fenyőerdő lila pereszkével és tölcsérgombákkal

Még egy pár méter, és ismét balra kell fordulni, jobbra azt hiszem Bölcske felé lehet menni, ha valaki bővítené a kört.

Ismét balos

Itt tovább menve jobbra sok helyen át lehet vágni a kijjebb levő párhuzamos útra, ahol kökény terem száz számra, mikor eljő az idő, ez is nagyon finom természetesen, ha valaki szereti a fanyar ízeket. Én mondjuk nem vágtam át, egyszerűen továbbmentem az elágazásig, ahol elfordultam jobbra, aztán tovább balra a külső úton.

Kissé sáros, már hazafelé menő út

Haza felé menet nem árt ügyelni, érhetik meglepetések az embert ha nem igazán figyel, , s nyáron könnyen sárossá válhat az út. Itt végig az aszfaltig, ahol át a patakon néhány száz méter, és ismét az Anna hegyben vagyunk, ami merőlegesen fut fel a dombra, s innen már csak pár perc, és vége is, lehet elölről kezdeni, akinek van kedve.

Kellemes rövid kör, ha nem esős vagy nem olvadás után van az ember. Iyenkor nem merül el a gumi a sárban, de ha fennáll valamelyik, akkor alapos dagonyára lehet számítani. Most is kezdett olvadni mikor mentem, a föld felső rétege már felengedett, ami egy nagyon csúszós taknyos réteget csinál a még fagyott föld tetejére, szórta is a gumi rendesen mindenfelé. Amint melegedni kezd az idő, de lehet hogy még előbb, ki akarom bővíteni dél felé, akár Paksig, ezt majd meglátjuk. Ha van rá jelentkező, jelezze, de készüljön rá, bármi jöhet, s akkor lehet hogy cipelni kell a bicajt, vagy derékig érő fűben kell tolni, mindegyik volt már improvizált túrán. ;)

Megjöttek az alkatrészek eBike-ról, a srácok remekül teljesítettek mint eddig minden alkalommal. Kibontva a cuccokat megláttam a hajtóművet… Ha másban nem is lenne jó, de a design már eladhatóvá tenné az SLX-et. Shimano-ék tudják mi az hogy szép, de hála nekik nem ér itt véget a pozitív tulajdonságok sora. Jött még lánc, hátsó sor és néhány szerszám. Miután meglett a szerelés, jöhet a beállítás. Fehér ember lenni “meglepetés”: a single speed vázak nem váltásra vannak tervezve, ki gondolta volna. Így lett a kilenc sebességes rendszerből ismét nyolc, mert az alsó lánckeréken eléri a lánc a vázat, szívás. Az áttétel így is megfelelően nagy az én erőnlétemhez képest, úgyhogy az egyetlen zavaró dolog maga a tény, nem tudom használni az összes sebességet. Ütköző beállít, váltás rendben, a többi dolog előírás szerint működik, azokkal nem kellett “küzdeni”. Első tekerés után valóban úgy van, ahogy állították, a hajtás baromi merev, a váltás nagyon gyors, elégedett vagyok a cuccal, amennyire ezt megállapíthatom a próbaút után. A váltókarok is megfelelőnek tűnnek most, hogy majdnem függőlegesbe állítottam őket, klasszul kézreesik minden. A furcsaság eltűnt, bár lehet hogy helycsere lesz a fékkarokkal, túl közel vannak a kezemhez. Aki egy ujjal fékez, és túlságosan kint van a fékkar, egy óvatlan pillanatban simán szétnyomja az ujjait a karral, ezt nem igazán szeretném, főleg nem vészhelyzetben. A gumik nagyon jól gurulnak, de kanyarban aszfalton sodródást érzek, ez valószínűleg a nem túl sűrű oldalsó bütykök miatt van, remélem ez kicsit puhább talajon előny lesz. Mindent összevetve nagy tekeréseknek nézek elébe, remélem minél hamarabb. Addig is aki fagyálló, rakja neki. ;)

Erről a bicajomról még nem írtam – pedig elég rég óta megvan – ezért röviden írom csak, miből is áll össze. Ez egy NS Traffic ’09-es vázra épített XC, All-mountain, dirt bringa, mikor mire van szükségem. Rock shox pike teló, elöl egytányéros octane one hajtómű magam készítette láncterelővel, 8-as sor, novatech agyak, mach1 felnik, avid BB7es fékek, ezer éves sachs váltó hátul, truvativ irányítópult. Ezek a fő elemek, de a hajtás alkalmatlanná tette mászásra a drótszamarat, pedig meg lett volna az áttétel, de túlságosan keresztben áll a lánc már az ötödik lánckeréken is. Ezt megunva döntöttem úgy, szerzek valami használható hajtóművet, s mivel megláttam a helyi bicajboltban egy klassz szérián kívüli integrált shimano cuccot, elkezdtem a technológiának utána járni. Rengeteg olvasás után úgy tűnik, sram ide, race face oda, “normális” áron a hollowtech 2-es hajtóművek a legjobbak. A legtöbb korábbi hibát kiküszöböli, úgyhogy egy 2009 SLX kerül most hétfőn a gépre a sram váltás mellé, ami már fent van. Alig várom.

Nemrég került fel a váltás is, és még nagyon fura ez a nagyujjas kezelés az X5-ösökkel, de remélhetőleg hamar megszokom. Tetszik az 1:1 bowden húzás, ezért is akartam sramot többek közt. Olvastam azt is, hogy kicsit nyers ipari jellegű a shimano-hoz képest, ezt most tapasztaltam is. Elég durván, de pontosan mozog a váltó és a kar is, remélem sokat kibírnak majd.

Az első váltó egy igazi ipari remekmű, legalábbis szerintem. Ezüst színű X9. Semmi túlzott design vagy csicsázás, funkcionalitás mindenfelé. A váz meglehetősen rövid láncvillája miatt is jobb, mert mindenképp elfér a gumi előtt. Hátul egy X5 fogja ellátni a feladatokat, lényegesen olcsóbb mint a társai, de alapjaiban nagyon hasonlít rájuk.

Képek is készülnek és felkerülnek később, amint teljessé válik a gép.

Minap találtam egy érdekes bejegyzést a Totalcar oldalán, ami most kivételesen nem autókról vagy más motorikus járművekről szól, hanem a bicajokról. A cikk írója – László János – arról beszél, amit már rég a mi fővárosunkban is el kellett volna kezdeni, mégpedig az autók számának visszaszorításáról úgy, hogy az mindenkinek szimpatikus legyen.

Ellenzők persze mindig vannak, de azt hiszem ez a videó Koppenhágáról úgy általába véve eloszlatja a kételyeket a közlekedés ilyen jellegű átalakításáról. Azt hiszem minden városnak előnyére válna, ha több kerékpáros és gyalogos út lenne mindenfelé, s mindezt karban is tartanák úgy, ahogy azt kell.

Ő Gabin keresztül került hozzánk, még augusztus végén.
Elvileg 2 év körül van, de mivel a korábban megbeszéltekkel ellentétben a gazdájával nem sikerült kapcsolatba lépnem, pontosat sajnos nem tudok.

Jópofa köret volt a lényeghez: nem maradhat ott, ahol eddig lakott, így SOS el kellett hozni.
Az éjszaka közepén érkezett, és mivel a történet szerint 2-3 hónapja egy ketrecben lakott, és csak belökték neki a kaját, nem voltam túl bátor vele kapcsolatban.
Saját ketrecében hozta el a srác, akihez azután került, hogy az eredeti gazdája külföldre költözött, és nem vitte magával. A srác félt tőle, ezért nem nagyon volt kiengedve.
Ebből ered egyetlen – számomra rendkívül idegesítő – rossz szokása: csakúgy, mint a szűk helyre zárt állatkerti ragadozók, a ketrec elejénél mászkál. De nem úgy, mint a tigrisek, komótosan, hanem valami eszméletlen trappolást rendez, általában hajnalban, és este vacsi előtt és után..
Pont ezért olyan helyre kéne kerülnie, ahol vagy saját szobája lehet, és sosincs bezárva, vagy ha mégis, akkor olyan helyiségben, ahol nem alszik ember. Az elmúlt 3 hónap során ugyanis nem sikerült leszoktatni erről, így gyanítom, már nem is fog (bár ne legyen igazam :) ).

Más görivel korábban nem találkozott, a mienk közül egyedül Kiarával nem tudjuk összeengedni, lévén vadlányom rosszul tűri a változásokat, így ősellenségnek tekinti a kiscsajt, meg akarja ölni, úgyhogy inkább nem is kísérleteztünk..

Felfedeztünk nála egy furcsa jelenséget, miszerint a farktövénél, bizonyos mozdulatokra fájdalmat jelez. Direkt nyomkodásra nem reagál, de ha valahonnan rosszul gurul le, fájdalmas makogás közepette megtépi a hozzá közel lévő bármilyen élőlényt. Csontproblémára gondoltunk, így a kajája mellé egy ideig csonterősítőt is kapott, remélem, hatásos volt. Sajnos még nem jutottunk el vele emiatt orvoshoz, de mivel nagyon ritkán fordul elő, és egyébként semmilyen tünetet nem produkál, gyanítom, hogy a helyi dokik nem tudnának mit kezdeni a gonddal. Mostanában nem volt vele gond, de ha újra mutatkozik, valszeg a hónom alá csapom, és elügetek vele Pestre.

Embert nem eszik (max. ritkán csíp, de gyengén), görényekkel játszik, szárnyashúson él (a korábbi macskakaja után ő is meglepően gyorsan átszokott, csakúgy mint a többi azelőtt tápos görcsöm..), makogva közlekedik, és úgy egyáltalán jópofa kis állat.

Szeretném, ha tapasztalt görishez kerülne, de majd meglátjuk. :)

Néhány héttel ideköltözése után ivartalanításon esett át, ennek áráért fogadható örökbe többszöri találkozás után.

Kérdéseket ide alulra, vagy privibe, mindenre válaszolok. ;)

2009.10.03-án ellátogattunk a parkba, mert nyúlnak szép emlékek rémlenek a helyről, nem véletlenül. Gyönyörű helyen van fent a dombok között, nagy területen. A bejárat egy szép fa épület, ahol egészen olcsón beengednek. Ahogy beljebb ér az ember egy kicsit, jobbra főleg madarakat, balra pedig nagy helyet igénylő állatokat lehet látni. Háztáji madarak, ragadozók, éjszakaiak, sokféléből látható néhány példány, amarra leginkább patásokat lehet látni, vagy akár simogatni. Sok szépet láttunk, de sajnos azt kell mondjam, a legtöbb állat nem kap elég törődést, ételt vagy életteret, pedig ha már bezárták őket, megérdemelnék. Legrosszabb állapotban az egyetlen görényük és egy bölény volt. Képek itt.